Volt egy haverom, a Géza. Talált az utcán, lomtalanításkor négy téligumit felnivel. Nem voltak túl jó állapotban, de hazavitte mindet: "Ezek még jók lesznek valamire"

Eltelt pár év és Géza mindenféle hulladék vasakból elkezdett alvázat, meg kasznit hegeszteni a felnik fölé. Hamarosan rájött, hogy van néhány alkatrész, amit nem tud szögvasból reszelni (pl. futó- és kormánymű, motor, váltó, ilyesmik). Ezeket beszerezte bontóban.

Egy szép őszi napon Géza hívott, hogy beindult a szörny, sőt helyváltoztatásra is képes. Remek - mondom - véletlenül se gyere ki a garázsból! Állítólag nem is jött ki, mert Géza betartotta, úgymond a szabályokat.

Akkoriban ugyanis még a nagy autógyárak sem tehették meg, hogy csak úgy kiparkoljanak bazi nagy gyáraikból a full extrás autóikkal és csak úgy a közutakra vessék azokat. Vizsgáztatni kellett a járgányokat, kellett forgalmi, rendszám, rendszámra kis matrica, ilyesmi butaságok. Aztán két-három évente megint vinni kellett a gépeket, hogy elég barázdált-e a gumi, nincs-e betörve a szélvédő, kipufog-e a kipufogó. Ha minden oké volt, megint kapott a rendszám egy új matricát és újra száguldozhattunk.

Aztán jött 2010 és 29 pont.
Mivel több százezer Gézához hasonló ezermester élt az országban, az állam fontosnak érezte, hogy valami olyasmit adjon a kezükbe, amire már régen vártak. És lőn: "90 év tilalma után a magyarság visszakapja a szabad gépjárműgyártás jogát."

Géza nagyon megörült, lerohant a garázsba, beindította a szörnyet, nyomott egy kövér gázt és írány a pálya. Géza közel 60 méterrel később sajnos szörnyethalt. A vizsgálat később kiderítette, hogy a szörny nem rendelkezett ABS-szel, ASR-rel, légzsákokkal, sőt fékberendezéssel sem. Hozzá kell tennem, hogy Géza vezetni sem tudott.

Rest In Peace, Géza!