Ahogy egy kedves ismerősöm leírta, nagyjából úgy képzeltem el a Gyulai Pálinkafesztivált, hogy egy óriási sátor alatt rengeteg pálinkastand, megannyi ember – akik inkább fantával és jégerrel nyomják, mintsem pálinkával -, számos árus és mulatós zenék. Azt gondoltam, a legkeményebbre is felkészültem. Tévedtem. Fásy Ádám rajongóként tértem haza.
Az utazást és a fesztivált megelőző élményeket most nem taglalnám, mert az, ami ODABENT várt, gyakorlatilag elfeledteti az előzményeket. Épp a közös koccintásra érkeztünk meg, - nem teljesen értettem a miértjét - de nem is ez a lényeg, persze. Boldog-boldogtalan koccint egymással a „Boldogulj az életben!” (lapáttal verném, aki ezt kitalálta) jelmondattal, az este folyamán alig PÁRSZÁZ ebből alakult poén jött szembe velem tökidegen részegek száját elhagyva…
Amíg nem engedtem az árnak és próbáltam teljesíteni a magam számára kijelölt küldetést (hogy majd egy jó kis posztot írjak), addig egy csomó tapasztalatot szereztem. Például, hogy az Etyeki Czimmeres bodza rosszabb, mint a legdurvább mosópor (utóbbit még nem kóstoltam, de kb. ilyen lehet), a szilvája sem lett favorit. Birkásék berkenyéje eggyel jobb, ezen felbuzdulva megfordult a számban a vadcseresznyéjük, a czigánymeggy és a kökény is, aminél már egy szakértőt is bevontam („kellemesen fanyar, jellegzetes gyümölcsíz, a szájban az erdei és vadgyümölcsökre jellemző íz”) Ennél a jellemzésnél azonnal elhittem neki, hogy ért a pálinkához, így hagytam, hogy elvonszoljon Bulyákihoz (őt már egy korábbi fesztről ismerem, meghívást is kaptunk a Nagykörűi cseresznye ünnepségre, jellemző, hogy épp az idén nem rendezik meg, mikor mennék)
Szegény Bulyáki teljesen kivolt, mert a zsűri a málnájára annyit sem mondott, hogy fapapucs. Egyébként is, minden kisebb pálinkafőzde kivolt, mondván, nem bírják felvenni a versenyt a nagyokkal és a szervezők amúgy is lehúzták őket pénzzel, vagymi. (11 év kellett, mire erre rájöttek.)
Hátha jobb kedvre derítem Bulyákit, azért leírom, hogy szerintem a málnája az egyik legfinomabb…
Valahogy kikerülve a borzalmas sörsátorból elindultam körbenézni. Nem nagyon tudtam eldönteni, ennyire sokat ittam-e, vagy valóban az van, amit látok. Még jó, hogy megörökítettem néhány dolgot, amit csak a gyulai pálinkafeszten kapni. Legalább már tudom, mitől különleges rendezvény ez.
Szőrmók patkány nyolcszázért
Izék, minden színben
Visszatérve a sátorba még elragadott a Gyulai stand, majd a Zsindelyes és a Bolyhos, a következő pillanatban meg már az első sorban buzdítom a helyieket a „Mesterhármas” strófájára (!?!).
Nem tudom, melyik lehetett az a pont, amikor beálltam Rajongónak, de a fotókat elnézve egész komolyan vettem a feladatot. Komplett gyűjteményt szereztem:
A csúcs: Mesterhármas Fásy Ádámmal
Laci betyár ki nem maradhat!
És a kedvencem:
Egy barátom szerint: Jézus Mária Istennek Szent apja???