rövidazélet

Szörp-Pálinka Break feat Jókai Mór

2010. szeptember 29. 15:22 - Tyss

Már a péntek este után érlelődött bennem a bejegyzés írás, de a tegnap este olyan csúnyára sikerült ,hogy ebből lett a bejegyzés. Pedig a péntek se volt semmi. Hazafelé a Viktorral felváltva próbáltuk egymást vinni a biciklimen több-kevesebb sikerrel. Ezt látszik igazolni a ruházatom, ill a cipőm nagy mértékű elkoszolódása. Mondjuk a Viktornak még a sapkája is boros volt. Sikerült is lenullázzam a pénzemet erre a hónapra így tegnap estére nem maradt más hátra mint a gyilkos szörp-pálinka, ezúttal házi szilva és Aldi jaffa leosztásban. Ez a kombó már máskor is (gyakorlatilag mindig) vezetett kalandokhoz. A múlt vasárnapról Alpha tudna mesélni ha emlékezne rá...

Valami találó és sejtelmes koktélnevet kellene neki adni. Mondjuk például Szex és New York, mert minden nő megszépül és még akár New Yorkban is képzelheted magad tőle, vagy Kecskeméten .

El is kezdtük az estét a Kft remek koncertjével, ami alatt megittam két sört, köztük a Charmo által Romániából hozott macisat, majd hozzáláttam a szörp-pálesz pusztításához. Így történt az hogy az utolsó emlékem az hogy kántáljuk a visszát az egy órás koncert végén. Ezek után átkerültünk a borfesztre és találkoztunk a Kareszékkal én pedig kortárs tánc illetve break bemutatót tartottam, mivel járni egyáltalán nem tudtam. A földön fetrengést néha megszakítottam azzal hogy sms ámokfutásba kezdtem. Charmo már korábban is javasolta, hogy kapcsoljam be a küldött üzenetek mentését a telefonomon, ezúttal bánom hogy nem hallgattam rá.

Találkoztam viszont Édesanyámmal aki nem túlságosan örült hogy így lát és hazafelé indított a húgom és a pasia kíséretében. Balázs is kicsit megkönnyebbülhetett hogy nem kell tovább ajnározzon. A hazafele út a hugicám elmeséléséből a következő képpen zajlott:

Ő tolta a biciklimet a pasija akit az este én elneveztem Tímár Mihálynak, mert egy aranyember, pedig engem támogatott. Én nagyon be szerettem volna bizonnyítani hogy tudok kerékpározni ezért egy óvatlan pillanatban egy tigrisugrással felborítottam a húgit. A baj csak az volt hogy így én is meg a bringám is vele borult. Ezek után feladtam a kerékpáros terveimet viszont nagyon szerettem volt minden padon elszundítani. Próbáltam félrevezetni a felvigyázóimat, de ők nagyon résen voltak és nem vették be az olyan próbálkozásaimat hogy:

"Menjetek előre majd én utánatok megyek!" illetve "Szeretném megnézni hogy miként néztek ki hátulról járás közben."

Az Aradin pedig belénk kötött egy agreszív tarháló fiatalember aki úgy próbált pénzt szerezni hogy azt mondta ha nem adunk meghal egy lány. Én nem adtam mert nem volt mit viszont átöleltem és a keresztneve felől érdeklődtem. Lehet még egy számítástechnikai képzést is rásóztam volna, de ő úgy döntött hogy ha meghal a lány akkor haljak meg én is ezért a hajamnál fogva szerette volna beleverni a fejemet a térdébe és valami kést emlegetett. A segítség ismét Tímár Mihály képében érkezett aki a földre baszta az úriembernek cseppet sem nevezhető fickót. Ekkor jobbnak láttuk futásnak eredni.

Hálám jeléül nagyon megölelgettem Tímár Mihályt és azt mondtam neki "Nem akarlak elveszíteni". Ez volt a romantika csúcspontja de a szörp-pálinka már megint odabaszott, ezúttal (is) engem. Otthon azért még meg akartam inni a korábban halsütéshez használt olajat egy lábasból. Ebben a hónapban nem iszok...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr612332430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.