rövidazélet

Pálinkás tízórai Zimekkel

2010. december 03. 21:57 - rcsdaniella

Pálinkás tízórai tárggyal kaptam e-mailt a Decanter magazintól, amelyben az Alagút tetején lévő Manna nevű étterembe hívtak. Hogy mi fog ott történni, az nem annyira derült ki a meghívóból, de mivel szeretem a pálinkát - meg amúgy a tízórait is - gondoltam, nagyon mellé nem lőhetnek.

A Mannához vezető lépcsősoron az járt a fejemben, minek kéne odafent várnia ahhoz, hogy elfelejtsem az oda vezető utat. (semmi ilyen nem jutott eszembe.)
Németh Ágnes főszerkesztő kedvesen fogadott, leültem hátra egy asztalhoz, ahol már rajtam kívül többen is ültek. A sajtóvalami úgy kezdődött, hogy mindenki kapott két ugyanolyan pálinkás poharat, ezekbe két különböző pálinkát töltöttek. Az volt a feladat, hogy találjuk ki, melyik a rossz minőségű pálinka és melyik a jó. Kénytelen-kelletlen szagoltam bele a „rosszba”, mert sejtettem, hogy a hatás kedvéért elég szélsőséges lesz a példa. Fütyülősre tippeltem volna (meg sem próbálom letagadni, hogy undorodom tőle), de még annál is rosszabb volt. Pedig olyan kevés van. Mindkettő barack volt: az egyik kommersz, a másik Zimek. Utóbbi volt a jó minőség.

Aztán kiugrott a szeg a zsákból - ahogy egy kedves kommentelő fogalmazott anno a blogon – és kiderült, miért is vagyunk ott. Egyrészt Segal Viktor (akit ismernem kellene, de nem ismerem, sőt, a velem egy asztalnál ülők sem ismerték) séf új könyvét reklámozni volt a cél, másrészt a nagy bejelentés végett, miszerint a Hundest pálinkaversenyt mostantól a Hamu és Gyémánt kiadója (akik kiadják a Decantert is, ami egy borokról szóló magazin) és a szövetség közösen rendezi meg. Fúzió a javából, hiába, együtt minden könnyebb.
Utána még egy olyan játék is volt, ahol illat alapján három pálinkáról kellett megmondani, milyen ízű.
Eddig annyira nem volt érdekes a rendezvény, de ezt követően megtudtam, hogy a desszertekhez különösen jó a pálinka, valamint Bíró Lajos séf is majdnem megjelent. Rá egyébként kíváncsi lettem volna, valamiért nagyon szimpatikus ember. Azt üzente egy fiatalhölgy tolmácsolásában, hogy most van a disznóvágások szezonja, ezért igyunk sok pálinkát (mondtam, hogy jó fej), lehetőleg szilvát, barackot és törkölyt.
Ezután egy pálinka különlegességet is megmutattak, amit 1941-ben találtak egy pincében Franciaországban, és Magyarországon összesen 10 palack van belőle. Kicsit nehezményeztem, hogy nem kóstolhattuk meg, úgy legalább értelmet nyert volna a lépcsős túra. De már az illata is olyan volt, hogy azt hiszem, tudom, mit kérek a Mikulástól az idén.

Na, de ezt követően jött az igazi meglepetés: a Zimek pálinkafőzde képviselője, Pach Gábor előadása. Miután szimpatikus volt, amiket mondott, kaptam az alkalmon és bemutatkoztam neki. (A nevemet már ismerte, hiszen adódott a blog kapcsán némi összetűzésünk korábban. én viszont vállalom a véleményemet fésztufész is) Megbeszéltük, hogy személyesen látogatom meg a főzdét hamarosan. Azt hiszem, ez volt a rendezvény záróakkordja és egyben a magyarázat is arra, miért kellett megmásznom a hegyet kora reggel. is this a beginning of a beautiful friendship?                
     
 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr552491684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pálinkáslány voltam 2010.12.07. 20:04:04

A kései meggy-szőlőt javaslom majd kóstolásra. Nekem az (tőlük) nagy kedvenc :)
Ja, és ha tudsz, szerintem úgy menj majd, hogy Zimek bácsi is ott legyen. Jelenség.

pálinkáslány voltam 2010.12.07. 20:08:34

Nem jelenítette meg az előző kommentemet :(
... pedig azt akartam írni, hogy a kései meggy-szőlőt semmiképpen se hagyd ki a kóstolandó pálinkák listájáról. Nekem az most nagy kedvencem (tőlük).

pálinkáslány voltam 2010.12.07. 20:10:04

De mégis, csak lassan. Bocs, jól ellevelezgetek magammal.