Éljen, éljen Márton János! – Igazából nem is róla szól, de nem bírtam kihagyni

2011. március 20. 15:42 - rcsdaniella

Tegnap volt a HunDeszt díjátadó, én meg jól elmentem rá. Sok-sok jó pálinka lett, kiosztottak egy rakás érmet (szó szerint). Márton is kapott ugyan, az év pálinkafőzdéje azonban az Agárdi lett. HunDeszt 2011. beszámoló.

A Corinthia Grand Hotel Royal szerintem egyébként jó helyszíne az eseménynek, (amit a VINCE 2011. keretében tartottak) de az átadóról nagyon hiányzott a hangulat. Az egésznek olyan kötelező jellege volt. Panyik doktornő mentette meg a helyzetet, mert ő mindig kedves és jófej, és olyan őszinteség árad belőle a szakma iránt, meg úgy egyébként is, ami mellett normális ember nem tud elhaladni anélkül, hogy észre ne venné.
A Decanter magazin főszerkesztője nyitotta meg az átadót, aztán V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár mondott beszédet. Itt több dolog tűnt fel. Egyrészt, hogy kiválóan tud a messziségbe révedni még egy hotel halljában is, másrészt, hogy kiskorában valószínűleg nagyon jó tanuló lehetett, mert úgy betanult több oldalnyi szöveget, hogy hiba nélkül, fejből (nem béna olvasással!) mondta el – egész élvezhetően egyébként. Értékelhetőbb lett volna azért, ha nem az internetről összeollózott anekdotákkal szórakoztatta volna a közönséget, akik valószínűleg többször találkoztak már mindezzel. Volt tűzvíz, kerítésszaggató meg papramorgó, még Móricz is szóba került. Közhelyekben sem volt hiány (a pálinka minden egyes cseppjében benne van a gazdák verejtékes ereje és hasonlók), de minden, ami a pálinka mellett, érdekében szól, az számomra tiszteletreméltó, így az államtitkár úr beszéde is. (azért a sokadik „hogy egy hasonlattal éljek” kifejezésnél R elfojtott nevetésben tört ki mellettem) Ezt pedig csak tetézte, amikor a beszéd vége felé a mikrofon is megérkezett.

V. Németh Zsolt beszédet mond

A Szeszipari Szövetség igazgatója kevésbé volt fennkölt, inkább a szakmai részre ment rá (amit nem bántam). Arról beszélt, hogy a HunDesztet a szeszipari szövetség rendezte meg 6. alkalommal, az előző évekhez képest több változás is volt. Ilyen például, hogy minimum 50 hektoliterfok (100 liter) mennyiségű pálinkával lehetett indulni, ami legalább 5 kereskedelmi egységben elérhető. Ezek ésszerű feltételek, mert a pálinka hírnevét csak úgy lehet növelni, ha a fogyasztó számára is elérhetőek, megkóstolhatóak az italok. Elhangzott a kulcsmondat is: „minőséget mértékkel!”
Panyik doktornő elmondta, hogy miért fontos, hogy ne csak termeljék a pálinkát, hanem ismerjék, és el is tudják adni. (Ezt most nem írnám le, de akinek van egy kis esze, valószínűleg összerakja a gondolatmenetet magában). A lényeg, hogy a pálinkaversenyekre szükség van, mert kell a megmérettetés. 276 termék érkezett, ebből 33 arany, 83 ezüst és 59 bronzérmet osztottak ki. Ami már egy kicsit is hibás volt, azt nem díjazták, de a termékek nagy része kiváló minőségű. (Ezt ma este, a kóstolásnál feltétlenül le fogom ellenőrizni.)
Nem tetszett, hogy az érmeket kupacokban adták át, volt, hogy néhányat leejtettek, rá sem néztek, gyakorlatilag az egésznek olyan jellege volt, mintha egy csomag papírzsebkendőről lenne szó. Szerintem ez méltatlan, ha már országos verseny, legalább aki adja, és aki kapja, az kezelje úgy a szimbólumot, mintha érne valamit.
Most nem sorolnám fel, ki mennyi érmet kapott (gyakorlatilag, aki ma számít, az jelen volt és díjazták valamelyik termékét), utólag pótolom majd az összes eredményt, becsszó, de a kedvenceimet nem hagyhatom szó nélkül. Márton János 1 aranyat, 4 ezüstöt és 9 bronzot söpört be (a magyar kajszija a Destillata-n „az év párlata” címet is megkapta), a Pelle 2 aranyat, 1 ezüstöt.

Csak, hogy legyen valami képalá: Márton János átveszi az érmet

Az aranyérmes termékek közül a legjobbak champion díjat kapnak, idén 15-öt osztottak ki. (Kapott az Agárdi, Brill, Gyulai, Hunnium, Szicsek, Tarka, Thummerer, Várda Drink, Zsindelyes főzde.) Az év pálinkafőzdéje pedig az Agárdi lett, éles versenyben a Gyulaival. Na, egyelőre ennyi, este megkóstolom az idei győzteseket, aztán akármi.