rövidazélet

How do you drink yours?

2011. augusztus 20. 12:01 - rcsdaniella

Ami nekünk pálinka, az másnak konyak, whisky, vagy grappa. A Szigeten annak jártunk utána, kinek mi a nemzeti itala, és mit tud róla. Hát, van még min javítani, gyerekek! De legalább a pálinkát ismét többen ismerik mostantól. Merthogy mindenkit megitattunk. Haha. Majd nem!

Csakis a grappa!

- A mi nemzeti italunk a grappa – mondja az olasz Ricardo. – Ez régi tradíciónak köszönhetően készül, és több különböző ízben kapható. Nem olyan erős ital, abszolút élvezhető. Az én kedvencem a barrique. Ugyan nem a kedvenc italom, de valahová elmegyünk éjjel szórakozni, szinte mindig előkerül a grappa. Jég nélkül isszuk, soha nem keverjük üdítőkkel, vagy mással.
Persze, a pálinkát megkóstolva Filippo hozzátette: „ez azért nagyon finom”.
A grappa kizárólag Olaszország határain belül készülhet és nagyon szigorú követelmények vonatkoznak rá. E szabályokat természetesen hosszú évszázados tapasztalatok alapján alakították ki, hiszen már a tizennegyedik századtól komoly hagyománya van Itáliában. A legnépszerűbb ízek a muskotály, a picolit, a chardonnay, a merlot, a tocai. Ez az egyetlen olyan párlat, melynek desztillálásakor szilárd alapanyag kerül a lepárlóüstbe. Ez a szilárd alapanyag a szőlő törköly, tehát a szőlő préselés után megmaradó részei, elsősorban a héja, a magja és némi must. A tökéletes párlat készítéséhez szükség van friss, lágy törkölyre, ami nincs nagyon kipréselve, ezt azonnal a lepárló üzembe szállítják. Itt folyamatos ellenőrzés mellett erjesztik és majdnem folyamatos lepárlással desztillálják. A grappák jellegzetessége, hogy néhány kivétellel, soha nem tölgyfahordóban érlelik, így színtelenek, mint a friss párlatok.

 

Genever!

- Leggyakrabban bort vagy sört iszunk, esetleg tequilát, vagy vodkát. A sárgadinnyés nagyon megy – mondja mosolyogva a holland Linda. – A fesztiválokon leginkább vodka – Red Bullt iszunk, vagy Heinekent. Az a kedvenc sörünk. De saját nemzeti röviditalunk nincs.
- De, a Genever! – vágja rá a barátnője, azt azonban nem tudja elmagyarázni, mi az.
Pedig nem más, mint a gin. Íme egy kis ismertető:
A gint egy holland gyógyszerész, Franciscus de la Boe azaz Dr. Sylviust fedezte fel, aki a borókabogyó kivonatát gabona szesszel elegyítve vizelethajtó és méregtelenítő hatású gyógyszert állított elő. A készítményt "Geniévre" névvel illette, amely a francia boróka szó megfelelője. A hollandok genevernek hívták, végül pedig az angolok gin-re egyszerűsítették. A harminc éves háború katonái hamar megkedvelték a "genevert", és hazatérve gyártani kezdték. Hamarosan nemzeti itallá vált. A tömegtermelés azonban megártott a minőségnek, ezért 1751-ben meghozták a gin törvényt, amely szerint csak a kormány engedélyével lehetett gint készíteni. Ezután a gin készítése három városba csoportosult: Londonba, Bristolba és Plymouth-ba.   

 

And what about cognac? 

- Mi Franciaországban vodkát, vagy rumot iszunk, ha röviditalról beszélünk, de igazán sajátunk nincs – mondja a francia srác, amin eléggé meglepődünk.
- És a konyak? – kérdezem.
- Sok pezsgőt és bort is iszunk, azokban nagyon jók vagyunk – veszi át a szót a barátja. – A fiatalok többsége pedig tiszta alkoholt iszik, ami nem igazán legális, ugyanis veszélyes. Nagyjából 70 fokos alkoholról beszélünk. Mégis sokan isszák.
- Oké, de mi van a konyakkal? – kérdezem újra, de mintha nem akarnák meghallani. Hmm.
- Nem ismerem a konyakot – mondja végül. – Nem nagyon isszuk. Az igazi konyak nem a fiataloknak való, megfizethetetlen. Az apám iszik néha, de elképesztően drága. Rosszat meg nem iszunk.  
A konyak (cognac) nevét előállítási helyéről, a franciaországi Cognac község borvidékéről kapta, melyet fehérbora és az abból lepárolt, speciális érlelési eljárással készült ital tett híressé. A konyak nevet csak a szigorú feltételek teljesülése esetén viselheti az ital. Ezek pedig a következők: az előállítás módja legalább 300 éve változatlan; az italnak legalább 90%-a az  Ugni Blanc, Folle Blanche vagy Colombard szőlőfajta borából kell készülnie, és a maradék 10%-ban is csupán a Folignan, Jurancon blanc, Meslier St-Francois, Select, Montils, Sémillon szőlők borait jelentheti; rézüstben történő kétszeres lepárlással kell készülnie és francia tölgyfa hordóban kell legalább két éven át érlelődnie. (Maga a tölgyfa származhat Európa egyéb területeiről is, de Limoges városát érintve kell, megérkezzen - az ilyen tölgyfát „limousin” tölgynek is nevezik.)

 

On Ice? With water or coke?

- Amerikában sokféle röviditalt iszunk, én leginkább whiskyt – mondja a jelenleg Amszterdamban élő amerikai lány.
Whisky: négy fő fajta a skót whisky, az ír whisky, az amerikai whiskey, és a kanadai whisky. Az amerikaiak két whiskey-félével is dicsekedhetnek: a bourbon kukorica alapú, és égetett hordóban érlelik, a rye viszont rozs alapú, és fűszeresebb ízű fajta. Létezik a blended whiskey is, amely kevert, vagy higított whiskeyt jelent. A kanadai whisky is egyfajta keverék, hiszen kukorica, rozs, és búza keverékéből párolják le, de ennek ellenére szintén rye-nak nevezik. A whisky gabonából (búzából, rozsból, zabból, vagy kukoricából) készült gabonapálinka, amely tartalmazza mindazokat az ízbeli, aromabeli és egyéb sajátosságokat, amelyeket általában a whiskeynek tulajdonítunk. Az aranysárga vagy barnás ital fajtája szerint markánsabb vagy semlegesebb ízű lehet, alkoholtartalma 40-45%.      


 

Németország elbújhat

- Iszunk rumot, tequilát. De minden külföldről jön – mondja a német srác.
- Mindent megiszunk – teszi hozzá a haverja.
- A pálinka nagyon rendben van – mondja Carrie.
Saját italt azonban egyikük sem tud még csak említeni sem.
A németek tradicionális „snapsza” a korn, amely manapság főleg Észak-Németországban kedvelt. Fogyasztása: a Lütche Lage. Lényege, hogy egy kupica kornt fogunk a mutató és a középső ujjunk közé, a hüvelykujjunk és a mutatóujjunk közé pedig egy pohár barna sör kerül. Ha mindezzel megvagyunk, akkor a kettőt egyszerre úgy kell szánkba töltenünk, hogy egyik ital se loccsanjon ki. Aki kiönti bármelyiket is, az fizeti a következő kört. A korn gabonapárlat, amely kizárólag búza, hajdina, rozs, árpa szemet, illetve részeit tartalmazó erjesztett cefre desztillálásával készül. Főként rozsból, ritkábban búzából készült 32%-os, színtelen, aromás gabonapárlat. Jól behűtve, kis, 2 cl-es pálinkás poharakban (kupica) fogyasszuk, szigorúan jég hozzáadása nélkül.


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr373166653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.