rövidazélet

Egyetemistaként kezdtem pálinkát főzni, mikor azon gondolkodtam, miből lehet alkoholt csiszolni

2013. március 04. 18:17 - rcsdaniella

A blogolásban többek közt az is jó, hogy az ember (lánya) folyamatosan megismerkedhet másokkal. Amennyiben pálinkáról ír valaki, ez az ismeretség mindenképpen a hasznára válhat – gondolok itt az ingyen pálinkakóstolásra és a jó fej új ismerősökre. Ezúttal is egy ilyen illető ugrott be az életembe, ő Attila, aki otthon főzi a magáét. Most bemutatom nektek.

Attila (aki civilben egy áramszolgáltató cégnél dolgozik) nempálinkafőzős hétköznapjait – ahogy ő hívja – Budapesten éli. A házit azonban szüleinél, vidéken főzi, mindebben édesapja segít neki.
- Mint szerintem sokan mások, én is egyetemista koromban kezdtem pálinkát főzni, amikor azon gondolkodtam, miből lehet alkoholt csiszolni – mondja. – Otthon, a házunk előtt szedtem össze az első pálinkának való szilvát. Apu még korábbról szerzett tapasztalatot a főzésben, vidéken azért ez soha nem volt ismeretlen. Sokat segített nekem, és rengeteget próbálkoztunk, mire eljutottunk oda, hogy mára az ismerősök is hozzánk járnak, mert szeretik a pálinkánkat.
Attila édesapja lakatos, a házi lepárló berendezést is ő készítette el egy cimborájával.
- Az 50 literes üst saválló acélból készült, a hűtő rézből van, ez a kicsapódásnál elég fontos. A főzőnk egy dupla fenekű üst, ahol víz a közvetítő közeg. Így nem nagyon lehet odaégetni a cefrét és kevesebb zavaró ízanyag kerül át a párlatba. Kisüsti technológiával főzök. Ezt a technológiát nehézkesebbnek tartom, mint a tornyos lepárlós technológiát, de mindenképpen azt gondolom, hogy jobban meg lehet ragadni vele a pálinka lényegét. Vagyis a lehető legintenzívebb gyümölcsösséget. Többször tapasztaltam már, hogy tornyos lepárlóval jól elkészített párlat nagyon is intenzív illatozás után egy lényegesen kevésbé markáns ízvilágot tudott csak hozni. Jól megfér egymás mellett a két technológia, hasonlóan, mint a borászatban a modern reduktív, acéltartályos erjesztés a régi fahordós technológiával. A gyümölcsök, amikkel eddig próbálkoztunk: kajszibarack, alma, szilva, körte, meggy, mirabolán vagy mirabell szilva, birs, Irsai Olivér szőlő, hagyományos szőlő/törköly, borpárlat, és 2012-ben kipróbáltuk a cserszegi fűszeres szőlőt, illetve a bodzát is – meséli Attila.
És, hogy bizonyítéka is legyen az eredménynek, íme, néhány fotó:

20130128010.jpg1.jpg

      Ágyas alma palackban - azért ez szép munka egy otthonfőző pálinka kedvelőtől. Nem?

20130128012.jpg1.jpg

      Almapálinka beágyazva

20130128013.jpg1.jpg

      Eper- és tölgyfahordók barackkal és meggyel töltve

Kép 016.jpg1.jpg

      Irsai Olivér szőlő és meggy pálinka palackozva

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr525116579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.