Újszilváson, a Bolyhos Szeszfőzdében tartotta legutóbbi közgyűlését a Kisüsti Pálinkafőzők Országos Egyesülete, a téma a magánpárlat főzését lehetővé tevő jövedéki törvénymódosítás volt. Az egyesület tagjai egyetértettek abban, hogy a magánfőzés ellen nem érdemes harcolni - és nem is lenne értelme - azt inkább a bérfőzés számára kellene hasznossá fordítani.

A kisüsti közgyűlés óriási élmény. Aki még nem volt hasonlón, nagyjából úgy képzelje el, mint az olasz filmek tipikus keresztapás jeleneteit. (Sok idős úr, és néhány fiatalabb egy U alakú asztalnál ül, eszem-iszom, tompa hangzavar, amíg a gyűlés kezdetét nem veszi.) Mindössze témáját tekintve különbözik az olasz filmbeli jelenetektől. (És még annyiban talán, hogy itt néhány nőt is látni.) Az ország minden tájáról érkeznek a tagok, a Bolyhos főzde udvara alkalmi parkolóvá változik. A kisebb társaságok beszélgetnek egymással, de a téma szinte mindenhol ugyanaz: az idén augusztusban kihirdetett törvénymódosítás, amely mindenkit érint.

A pálinkások, bérfőzdék attól tartanak, hogy bevezetésének köszönhetően hígul majd a szakma, a kereskedelmi forgalomba pedig bekerülhetnek olyan italok is, amik – hogy úgy mondjam – nem segítik a pálinka hírnevének öregbítését.    
- A törvényalkotás menete olyan volt, amilyennel én még nem találkoztam – mondja Béli Géza jövedéki szakértő, akit azért hívtak meg, hogy segítsen a törvény lényegi pontjait megérteni. – 2010. augusztus 13-án, pénteken hirdették ki, ami lehet szerencsés is, meg nem is, majd az élet eldönti. (Bizony, bölcs gondolat, mindenki egyetértően bólogat. Én is. Közben nem bírok elvonatkoztatni a falon lévő kitömött pulykától, ami az előadást tartó szakértő háta mögül bámul a pálinkásokra. Pulyka!!)
A szeptember 27-én életbe lépő szabályozás értelmében a jövedéki törvényben ezen túl csak a párlat szó szerepelhet, a pálinka nem. A magánfőzési párlat háztartásonként 50 literig adómentes, és nincs nyilvántartási kötelezettség. A bérfőzési párlat 50 literje ezután 0 Ft szeszadókulcsos, itt azonban nyilvántartást kell vezetni. Magánfőző az lehet, aki betöltötte a 18 életévét. Saját tulajdonú gyümölcsből, saját tulajdonú, maximum 100 literes desztilláló készülékkel maximum 200 hektoliterfok italt állíthat elő, akár a lakóhelyén, akár a gyümölcsösében. (Kiemelném, hogy a saját tulajdon nem egyenlő a saját termesztésű gyümölccsel!)
Fontos továbbá, hogy a bérfőzető eddig csak adóraktárosnak értékesíthetett, mostantól ezt a végfogyasztó felé is megteheti a saját gazdasága helyén folytatott vendéglátás, vagy falusi szálláshely szolgáltatás keretében, ha megfizeti az adót és igényli rá az új zöld színű „párlat” zárjegyet.
A törvény már nem pálinkáról, hanem párlatról beszél. Béli Géza szerint ez azért jelent veszélyt, mert párlatot mindenféle zöldségből, sőt, gabonából is elő lehet állítani. Magyarán, a magánfőzdékben megeshet, hogy nem csak gyümölcsből állítják elő a párlatot. Sőt.
Az előadást kisebb vita követi, merthogy a tagok szeretnének megegyezni abban, mit tehetnek a jövőben érdekeik megóvása érdekében. Felmerül, hogy ha olcsóbb lesz a főzetés, olcsóbb lesz a pálinka is, tehát a boltok sem fogják drágábban megvenni. A jelenlévők nagy egyetértéssel fogadják azt a gondolatot, miszerint fontos, hogy a magánfőzők köréről valamiféle adatbázis készüljön, hogy ellenőrizhetőek legyenek. Célszerű lenne például a desztilláló készülékek mentén történő nyilvántartás. Azt is mindenki helyesli, hogy a pénzügyőrséggel egyeztetni kell az „átlényegült” adómentes pálinka ellenőrzésével kapcsolatban. A kiskereskedelmet, a vendéglátóhelyeket fokozottabban kellene ellenőrizni. (Hiszen az egyik legnagyobb veszélyt az italutántöltés jelentheti.) Szóba kerül az is, hogy jelenleg a szakmai képzés elég hiányos, így pedig még veszélyesebb lehet az otthonfőzés. Elhangzik egy történet arról, hogy az egyik jelenlegi tanfolyamon egyszer sem hangzott el a deflegmátor szó, ami – ismerjük el – több mint durva.
Egy szó, mint száz, lesz még itt haddelhadd.