Riportkészítő körutam során egy csomó érdekességet megtudtam. Többek közt például, hogy mennyire nincs egységes vélemény - szinte semmiről - a különböző főzdék között. Akár a szeszgyártás vagy gyümölcs, akár a pálinkafesztiválok szervezését, akár „a kolbász illik-e a pálinkához? kérdést illetően.
Matheusék 60 fokos kökénypálinkája után adott a téma: mitől jó egy pálinkafesztivál?
„Két fesztivál van, ahol meg szoktunk jelenni” – mondja Máthé Csaba ügyvezető. –„A most a várban lévő borfesztiválon és itt. Gyulára nem járunk, meg van annak az oka: nem akarok senkit megsérteni, de gagyi módon szervezett pálinkafesztiválról van szó. Bemegyünk ilyen műanyag-karton sörsátorba, igazán egy bennfentes fesztivál, a verseny is ilyen: egymás között eldöntik, hogy melyik évben ki legyen az első, nekem erre nincsen szükségem. Ennek az itteni fesztiválnak már híre van az országban, külföldön is. Jól van promótálva, ügyesen szervezik, nagyon profi. Ami negatív: szerintem a rendezvények egy kicsit hangosak, lehetetlen beszélgetni. Azonkívül, én továbbra sem tartom a kolbászt a pálinkával összeegyeztethetőnek, két markáns magyar termékről van szó. Lehet, hogy baráti társaságban nagyon jópofa, hogy kolbászt eszünk és hozzá pálinkázunk, de én nem gondolom, hogy itt a kettőt össze kellene hozni.
A 60 fokos kökény odaver
A Zwack Kecskeméti Pálinka Manufaktúra képviselője, Kérdő Krisztina szerint azonban a kolbi maradhat, ugyanis, „ha a pálinka magyaros jellegét akarjuk kihangsúlyozni, akkor ahhoz megy a kolbász, jól illik egymáshoz a kettő.”
Időközben befut a cég tulaja, ifjabb Zwack Sándor is. Ha lenne a fesztiválnak „a legpozitívabb kiállító” elismerése, valószínűleg ő kapná: „Mi mindig voltunk a várban és az itteni fesztiválon is. Mindig nagyon jól éreztük magunkat, nagyon elégedettek vagyunk a szervezéssel, negatívumot nem tudnék mondani. Hibátlan.”
Mézes, vagy nemmézes?
Tovább sétálok, a Brill pálinkánál Krizl Edittel kóstolgatok.
„Sokat művelődött a közönség, egyre tudatosabbak az emberek. Kezdenek képben lenni arról, hogy mi a pálinka. Tudják, hogy a mézes nem pálinka.”
(Hoppá, így merül fel egy újabb örök vitás kérdés.)
„Gyula? – hogy kell ezt szépen fogalmazni, Sanyit nem megbántva – nagyon jó a szándék, egy picit tudatosabban el kéne különíteni a pálinkát a többi vásárlótól és talán egy kicsit a színvonalát megemelni.”
Hmm. Diplomatikus. Na de akkor itt is az újabb dolog: a mézeskérdés. Egyértelműen Zsindelyeséket illeti a válaszadás joga (tavaly nagy sikert aratott a mézes – fahéjas almájuk):
„Tudom, hogy az általános felfogás szerint a mézes nem pálinkának számít, de én bevenném a kategóriába, mert mi pálinkából készítjük, ez az alapja és csak mézet adunk hozzá” – mondja Kecskés Beatrix.
„Gyula teljesen más, más a célközönség is. Hozzám ezek a budapesti fesztiválok közelebb állnak. Itt az emberek tisztában vannak azzal, hogy mi a pálinka és már eleve úgy jönnek ide, hogy mit szeretnének, nem kell nekik elmagyarázni, hogy milyen cég vagyok, mikor alapultunk. Gyulán csak az olcsóságra mennek: teljesen mindegy, olcsó legyen, üssön!”
Zsindelyesék a mézesre esküsznek
A Gusto háznál járva újabb dolgok kerülnek szóba, Eck Johanna már arról beszél, hogy finomszeszből nem ugyanannyiba kerül előállítani valamit, mint gyümölcsből. Valóban.
„A kisfőzdéknek kellene valahogy összefogniuk, vagy segíteni őket, mert igazából se a nagy, se a kicsi nem tudja, hogy merre menjen. Belefog mindenki mindenbe, a legkisebb palackszámban gyártó ugyanoda próbál értékesíteni, mint ahová megpróbálják eladni a Fütyülős szeszesitalt. Még ma is látsz olyan komoly színvonalú helyeket, ahol a pálinka nem üti meg a várt színvonalat, ezen kellene változtatni! Van mindenféle tök jó pálinka törvényünk, meg pálinkaszövetség, mindezek ellenére végignézzük, hogy a Lidl-ben 1200 forintért hét decit árulnak a polcon. Ha ebből leveszed az áfát, a jövedéki adót, meg a csomagolási költséget, marad a gyümölcsre 50 forint, és ezzel még sincs gondja senkinek.”
A fesztiválkérdést illetően Gyula itt sem arat nagy sikert:
„Van egy sajátos karaktere, amiből úgy tűnik, nem tudnak, vagy nem akarnak kilépni…mi idén már nem mentünk el oda. Egyrészt anyagi megfontolásból, másrészt meg mert nem bíztam a sikerességében”
Bestilloék szerint a gyulai „az teljesen más stílusú, az egy népi hacacáré”, és ami pedig a mézes dolgot illeti: „korábban jobb volt, amikor itt is csak pálinkát lehetett árulni: a mézes az nem pálinka! Lehet mézes pálinkalikőrnek hívni, de az nem pálinka! Meg kell nézni a törvényt!”