Mivel a Blog.hu újonnan meghirdetett játéka maximálisan kompatibilis a topik szellemiségével, hadd bonyolódjam néminemű fejtegetésbe:
Az általános vélekedéssel ellentétben a hithű mulatós rajongók a legbefogadóbb zenepajtások csoportjába sorolandók. Elvégre - példának okáért - a keserűmurmuci volfrám-trioxid fesztiválon akkor is önfeledt vonatozás kísérné a meghívott STÁRművész pörformanszát, ha a zsugorfóliázásról vagy a petesejtleszívásról értekezne az Elment a Lidi néni... dallamaira. A mulatós slágerek Dr. Frankensteinje, Sláger Tibó alkotás azonban szükségszerűen két szenvedélyére redukálja le mondandóját: a nőkre és az alkoholra. (Noha gyaníthatjuk, hogy fizimiskájából kifolyólag csupán az egyikhez jut hozzá.) Vizsgáljuk meg mindezt két példán keresztül:
A pálinka nem más, mint a magyar mulatós élet válasza a kokainra, így ildomos lenne, ha útját ripityára tört cimbalmok és kontakthibás Casio szintetizátorok szegélyeznék. Ehhez képest Laci betyár önfeledten hadonászik feles poharával, Ádám energikus, mint egy Teletubbie a madarak-fák napi akadályversenyen, Tibó pedig szelíden mosolyog, akárcsak az amstetteni rém egy gyermekmatiné élő közvetítésén. Kijelenthetjük hát, hogy a pálinkafüggőség a vegytiszta boldogság melegágya.
Ami a szerelem témakörét illeti, Tibó esetében a kiindulópont kivétel nélkül egy alapvető krízisszituáció: kedvese csúnyán lelécelt, megreformálva ezáltal az "esztétikai eredetű válaszreakció" kifejezés jelentését. No, de művészünket nem abból a fából faragták, hogy himnős grufti módjára rinyálni kezdjen! Hiszen még egy műhold méretű agytumor történetét is képes lenne lagzi-kompatibilis formába önteni. A konfliktuskezelés alfája és omegájaként tehát alaposan bebaszik, mintegy rövidre zárva ezáltal a pálinka-szerelem témakörének örökös áramkörét.
