Hát, az Etyeki Kezes-Lábos nem lesz a kedvencem, de a pálinkásokkal szívesen találkoztam. Borfesztiválhoz méltatlan szerintem a rendezvény, én ugyanis nem tudok eltekinteni vurstli-jellegétől. (De még mielőtt ismét kapnám a magamét, ezt a témát itt zárjuk is le.) Idén – mint már írtam – külön helyen voltak a pálinka főzdék képviselői, így a Márkházi, a Gusto, a Gyulai, a Zimek, a Nobilis, és az Etyeki Czímeres. Velük beszélgettem arról, mostanság mit érdemes megkóstolni tőlük.

A Márkházi Pálinkafőző Társaság különlegességgel készült Etyekre: Takács Lajos sztárséf (ő az Olympia étterem séfje is. És mivel épp nemrég jártam ott, elmondom, hogy a helyről azt kell tudni, hogy azt eheti a vendég, amit éppen aznap a piacon találtak frissen, igazi különlegesség, érdemes kipróbálnotok) készített négyféle Márkházi szilvapálinkához ételkülönlegességeket.

Zimekéknél különlegességre bukkantam: kóstoljátok meg feltétlenül az alma cuvéét! A jonatán, golden, mucsu, és fuji almákból készült pálinkák egyvelegének már az üvege is szembeötlő. Aki nem kedveli az almát, az egyrészt így járt, másrészt, a díjnyertes áfonyával is kacérkodhat.

A Gusto japán szilvája ringlóból készült, friss, fűszeres. Közel negyvenféle aroma található meg benne. A csavaros üvegük mondjuk borzasztó, de megtudtam, hogy hamarosan lecserélik őket, és a design is változik.

A Gyulai Pálinka Manufaktúra Etyekre is a házasított pálinkákkal készült leginkább. (Amit sokan háziasítottként emlegetnek…) Mivel ősz van, érdemes megkóstolnotok az Őszt. Hmm. Ebben berkenye, szilva és birs pálinka van. És isteni finom.
Az Etyeki Czímeres almája idén aranyérmet szerzett a Destillata-n, de szót érdemel a szürkebarát szőlő is, míg a Nobilistől a vilmoskörte a favorit.
Remélem, valamit segítettem abban, mit próbáljatok ki az októberi Budavári Pálinkafesztiválon. Csók