Mivel az előző (tavalyi) Gyulai Pálinkafesztiválról írt posztom nagy vihart kavart, most megpróbálom magam visszafogni. Már csak azért is, mert egyébként minden évben kitűnően szórakozom Gyulán. (És ezt a lehető legkomolyabban gondolom.) Most is kizárólag a tényeket írom le, aki meg ezt megkérdőjelezi, jövőre utazzon oda és győződjön meg róla személyesen.
A történet a szállásunkkal kezdődne, de mivel arról sajnos nem született fotó, most inkább nem untatnék senkit vele. Van úgyis annál izgalmasabb. A fesztiválra menet Békési Zoli bácsiba botlottunk, aki kedvesen meginvitál a standjához egy kis pálinkára és szilváspapucsra, mondván, az kihagyhatatlan. Őszintén szólva, én a köszméte pálinkájával vagyok így, ami most az abszolút favorit. (Szégyellem bevallani, de csak Réce kedvéért jegyzem meg, hogy még Márton málnájánál is jobban kedvelem.) Naszóval. Birkáséknál kezdtük az ivászatot, ahol cigánymeggyet, almát, fekete ribizlit kóstoltunk.
Közös koccintás Birkásnál. Megy a tanácskozás, kinek mi ízlik jobban
A fesztivál legkülönlegesebb párlatát Brilléknél ittam, akik rámentek a zöldségekre. A medvehagyma üt rendesen, de volt spárga, sárgarépa és cékla is.
A medvehagyma párlat azért nagyon ott van. Meg a sajtos tallér is
Panyolainál vilmoskörtét kóstolunk (ami 52-es és nagyon hozza a gyümölcs ízét), aztán meggyőznek róla, hogy az idei tuti siker az aranyalma. Ez 38 százalékos, ágyas, és nekem nagyon gejl. De a lányoknál arat majd.
Az Ararat Dibonis standnál szilvát iszunk, amin megy a vita – a társaság egyik felének nagyon tetszik, a másiknak meg egyáltalán nem: büntetés. Ági dönti el a kérdést, aki szerint jobb, mint ugyanitt az ágyas. Ismét Zoli bácsiba botlunk, aki a szeszmérőgépét mutatja nagy büszkén, amit gyönyörűen felújítottak, és a hamarosan megnyíló pálinkacentrumban lesz látható.
Útba ejtjük még a Gusto-t és Savanyát is, miközben elkezdődik az Edda koncert. Mondanom sem kell, hogy mindenki ugrál a slágerekre, Pataki túl a hatvanon is úgy pörög, hogy meg kell csodálni. Amit sajnálok, hogy Fásy Ádám szombaton volt, amit viszont nem, hogy SP is. Így az idén mindkettőről lemaradtunk. Helyettük szórakoztatott Jocó – akiről csak ennyit tudni – és egy bácsi, aki nagyon komolyan vette a feladatot (hogy jól érezze magát), és az egyik stand rúdján maradt addig, amíg a biztonságiak ki nem kísérték.
Ő Jocó. Legalábbis így mutatkozott be. Jocó kedves ember
Ő nem mutatkozott be sehogy. De nem bántuk
Még visszamegyünk Békésiékhez szilváspapucsot lopni a kosárkából, mert Zoli bácsinak igaza volt, ez elképesztően jó. Ha Budapesten lesz, feltétlenül kóstoljátok meg a pultjánál!